Printer-friendly version

A Mormon Könyve ma

A Mormon Könyve ma

By:
 

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát a Mormon Könyvének tanításaira alapozták. A mormon hittérítésben fontos szerepe volt annak a bámulatos történetnek, ahogyan Joseph Smith az aranylemezekre írott szöveget lefordította. Sok év telt el azonban azóta, hogy a Mormon Könyvéről azt hirdették: benne lettek helyreállítva a kereszténység alapvető igazságai. Vajon a mormon vezetők hisznek még a Mormon Könyve tanbeli kijelentéseiben?

"A mormon erőfeszítések a Mormon Könyve ősi voltának igazolására csak megerősítették azt a tengernyi bizonyítékot, hogy a könyv valójában 19. századi alkotás."

A Mormon Könyve és a jelenlegi mormon tanítás

A Mormon Könyve többek között azt tanítja, hogy

  • csak egy Isten van,
     
  • aki lélek,
     
  • és "öröktől fogva és mindörökké változatlan" (Alma 11:26-31, 2Nefi 31:21, Mormon 9:9-11,19, Moroni 7:22, 8:18).

A mai mormon tanítás ellenben azt mondja, hogy

  • három külön isten irányítja a bolygónkat,
     
  • kettőnek közülük teste van, egykor emberek voltak,
     
  • és a mormon evangélium iránti hű engedelmességgel szereztek jogosultságot az istenné válásra.

A mormon egyház ma már azt is tanítja, hogy millió és millió ilyen isten van, akik mind emberek voltak, de istenekké váltak, és meglevő anyagból formálták meg a saját bolygójukat, amely fölött uralkodnak. A hívő mormon férfiak azt várják, hogy ők maguk is istenné válnak, és a feleségük közreműködésével fogják megformálni és benépesíteni a saját világukat.

Joseph Smith, aki a Mormon Könyvét eredetileg lediktálta, később megtagadta azt a tanítást, hogy Isten "öröktől fogva és mindörökké változatlan" (Moroni 8:18). Élete vége felé, amint az a Joseph Smith Próféta tanításaiban le van írva, ezt hirdette: "Azt képzeltük és hittük, hogy Isten öröktől fogva Isten. Cáfolnom kell ezt a gondolatot ... egykor Ő is hozzánk hasonló ember volt" (345. oldal). A mormon istenek ezért jelenleg sokan vannak, nem szellemi lények és nem változhatatlanok, tehát nem felelnek meg a Mormon Könyve tanításának.

Ezenkívül a Mormon Könyve ragaszkodik ahhoz, hogy "az egész emberiségnek ... újjá kell születnie", vagyis "érzéki bukott állapotukból" meg kell változniuk, különben "semmiképpen sem örökölhetik Isten királyságát". Azt hirdeti, hogy az embernek "új teremtménnyé" kell válnia, Istentől, lelkileg kell újjászületnie. "És éreztétek-e már ezt a nagy változást szívetekben?" (Móziás 27:24-28, Alma 5:14, kiemelés a szerzőtől.)

A modern mormonizmus ellenben a mormon egyház általi vízkeresztség nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza az újjászületéshez. "Senki sem születhet újjá keresztség nélkül" (McConkie, Mormon Doctrine, p. 101.) A Mormon Könyvében azonban a keresztség szükségtelen a gyermekek és a pogányok számára, akik "...nem ismerik a törvényt", ezért "...az olyannak a keresztelés is felesleges" (Moróni 8:11-13,20-22).

A Mormon Könyve azt is kijelenti, hogy az emberiségnek csak kétféle rendeltetése lehet: vagy az örök boldogság, vagy az örök kárhozat. Azoknak, akik Krisztust elutasítva halnak meg, örök kínszenvedés lesz a sorsuk, és a halál után nem kapnak újabb lehetőséget: "Kivágattatnak és a tűzre vettetnek, és onnan többé már nincs visszatérés", "a számukra elkészített helyre menjenek, ... a tüzes és kénköves tóba" (3Nefi 27:11-17 Móziás 3:24-27, 2Nefi 28:22-23, Alma 34:32-35).

Ezzel szemben a mormonizmus ma azt vallja, hogy majdnem mindenki eljut a dicsőség bizonyos fokára, és még a halottak is megmenekülhetnek a "börtönből", ha egy élő megkeresztelkedik helyettük.

Így a Mormon Könyvének tanításai alig befolyásolják a jelenlegi fontos mormon tanokat. Csak hely hiányában nem említjük a több tanbeli változást az Isten természetéről, az imádságról, a többnejűségről, a tekintélyről stb.*

Tizenkilencedik századi alkotás?

Bár a mormon vezetőség nem fordít túl nagy figyelmet a Mormon Könyve teológiájára, hittudósaik megpróbálták segítségül hívni az amerikai régészetet, hogy eredeti, ókori szerzőséget kölcsönözhessenek a könyvnek. Túlzott erőfeszítéseik miatt azonban a washingtoni Smithsonian Institute nyilatkozatban volt kénytelen cáfolni, hogy a könyvet valaha is régészeti kalauzként használták volna.*

A mormon erőfeszítések a Mormon Könyve ősi voltának igazolására csak megerősítették azt a tengernyi bizonyítékot, hogy a könyv valójában 19. századi alkotás. Két fontos tanulmány különösen is rávilágít az emberi eredetre.

A vezetőség saját eredményei

Az első tanulmány két kéziratból áll, amelyet 1922-ben írt Brigham H. Roberts mormon hitvédő. A mormon hit védelmezője meglepő módon kérlelhetetlenül érvelt amellett, hogy Joseph Smith könnyen lehetett a Mormon Könyv szerzője.

Roberts családja komoly vizsgálatnak vetette alá a két kéziratot, amelyek a szerző halála, 1933 óta a birtokukban voltak. Ezeket mormon tudósok adták ki egy könyvben Studies of the Book of Mormon [Tanulmányok a Mormon Könyvéről] (University of Illinois Press, 1985 és Signature Books, 1992).

Roberts 375 oldalas tanulmányában négy fő megállapítást tesz. Első kéziratában (Book of Mormon Difficulties [Nehézségek a Mormon Könyvében]) azt követte figyelemmel, hogy a könyvnek az amerikai őslakókról szóló leírása ellentmond az akkori legújabb tudományos kutatások eredményeinek. A Mormon Könyve úgy írja le őket, mint akik a vaskori kultúra szintjén élnek, pedig a régészet azt mutatja, hogy az európaiak érkezéséig csak a csiszolt kőkorszak szintjéig jutottak el (Studies p. 107-112.).

Az általa felvázolt helyzetet még tovább bonyolította a Mormon Könyvének az a kijelentése, hogy az eredeti telepesek akkor jöttek az Újvilágba, amikor az még lakatlan volt. A járediták "arra a részre" jöttek, "ahol még ember sohasem járt" (Éther 2:5). A járediták végül kiirtották egymást. A következő bevándorlók, a nefiták, szintén azzal az ígérettel jöttek földjükre, hogy "rejtve lesznek más nemzetek elől" (2Nefi 1:9-11).

Mivel a Mormon Könyve ez utóbbi csoport érkezését Kr. e. 600-ra teszi, egyszerűen nincs elég idő ahhoz, hogy 169 ismert, önálló újvilági nyelv és nyelvjárás alakuljon ki. Roberts bevallja, hogy nincs válasza ezekre az eltérésekre. "A legújabb elfogadott tekintélyes írók", mondja, "amennyire mostanában látom, nem hagyják meg a fellebbezés vagy a védelem lehetőségét - úgy látszik, hogy az új ismeretek ellenünk dolgoznak" (Studies p. 143). A régészet mindmáig semmit sem fedezett fel, ami megállapításait cáfolná.

Roberts, miután az olvasó elé tárta, hogy a Mormon Könyve adatai ellentmondanak a legújabb tudományos ismereteknek, a második kéziratban (A Book of Mormon Study [Tanulmány a Mormon Könyvéről]) azt mutatta ki, hogy a könyv kijelentései megegyeznek azzal az "általános ismerettel", amit Amerika őslakóiról a 19. század elején hittek. Ebbe a közmegegyezésbe még olyan téves elképzelések is belefértek, hogy az indiánok az "elveszett zsidó törzsek" leszármazottai, és hogy egykor a civilizáció magas fokára jutottak.

Ezt a "közmeggyőződést" Ethan Smith lelkész "szinte kézikönyv formájában" jól összefoglalta. Ez a mű, a View of the Hebrews [Nézet a héberekről] öt évvel a Mormon Könyve előtt már a második, bővített kiadásban jelent meg. Ráadásul ugyanabban a kisvárosban, ahol Oliver Cowdery élt. Cowdery ifjabb Joseph Smith unokatestvére volt, aki segített neki a Mormon Könyve leírásában. Közel százoldalas elemzésében Roberts kimutatja, hogy Ethan Smith könyve gyakorlatilag tartalmazza a Mormon Könyve "tervrajzát" (Studies p. 240, 151-242).

Mindkét könyv az Óvilágból érkezett zsidókként mutatja be Amerika őslakóit. Mindkettő azt állítja, hogy egy részük elszakadt a civilizált seregtől és vad állapotba fejlődött vissza. Az elvadult csoport hosszú és borzalmas háborúk során teljesen elpusztította a civilizáltat. Mindkét könyv vaskori kultúrát tulajdonít a civilizált félnek. Mindkettő úgy írja le az Újvilág eme telepeseit, hogy egykor övék volt az "Isten Könyve", az evangélium egyfajta magyarázata és egy fehér messiási alak, aki meglátogatta őket. Mindkettő úgy tekint az amerikai pogányokra, mint akiket egykor a prófécia választott ki arra, hogy hirdessék az evangéliumot az indiánoknak, akik ama régi amerikai zsidók maradványai. Roberts a párhuzamok sora alapján ismételten felteszi a kérdést: "Lehetséges-e, hogy ennyi meglepő, hasonlóságot és érintkezést sugalló példa csupán véletlen egybeesés legyen?" (Studies p. 242)

Harmadik fő megállapításaként Roberts tényként közli (kizárólag mormon források alapján), hogy Joseph Smith elegendő képzelőerővel rendelkezett a Mormon Könyve megírásához. Smith kreativitásáról azt írja, hogy "olyan erőteljes és változatos volt, mint Shakespeare-é, és nem megbízhatóbb egy angol bárdénál" (Studies p. 244).

Roberts a Mormon Könyve emberi eredetéről vallott véleményét, vagyis hogy az Joseph Smith képzetlen, de kreatív elméjének köszönhető, a tévedésekről szóló 115 oldalas fejtegetésében teszi teljessé. Roberts rámutat: lehetetlen, hogy Léhi három nap alatt nőkkel és gyerekekkel megtette volna a Jeruzsálemtől a Vöröstenger partjáig tartó 170 mérföldes (kb. 300 km) utat. Idézi Amerikába érkezésüket, arra a földre, amely "más nemzetek elől rejtve volt", ahol váratlanul háziasított állatokat találtak – "tehenet, ökröt, szamarat, lovat, kecskét és vadkecskét" [kiemelés a szerzőtől] (1 Nefi 18:25).

Roberts állandóan ugyanazon bonyodalmak amatőr leírásával találkozik, ahol csak a szereplők változnak. A könyv, mint megjegyzi, megpróbálja felülmúlni a bibliai csodákat, és néhány hihetetlen csataleírással is megtoldja. Például 2060 "ifjú" közül 4-5 éves harc után egy sem esett el (Alma 56-58). Roberts ezt kérdezi:

Vajon mindez józan történetírás ... vagy egy éretlen elme tündérmeséje, amely akaratlanul is erősen próbára teszi az emberi hiszékenységet, amikor azt kívánja, hogy elbeszélését szent történetnek tartsák? (Studies p. 283)

Úgy tűnik, hogy a kérdésre nem vár választ. Roberts arra is rámutat, mennyire jellemzőek Smith korának ébredésére az ájulások és a vallásos "összeesések", amelyekkel a Mormon Könyve állandóan előhozakodik. Roberts kézirata itt megszakad, de csak miután tudatosította bennünk, hogy a Mormon Könyve tartalmában és stílusában mennyire a kor kultúrájának függvénye (Studies p. 308).

Átvételek az angol Bibliából

Roberts elemzése nyomán H. Michael Marquardt tanulmánya ** kimutatta, mennyire nyilvánvaló, hogy a Mormon Könyvének összeállításához a King James bibliafordítást használták.

Marquardt bemutatja, hogy a Mormon Könyvének az a része, amely állítólag az ószövetségi időkben íródott, a King James fordításból származó újszövetségi idézetekkel van fűszerezve (több mint 200 példát sorol fel). Még azok a próféciák is, amelyek a könyv ószövetségi részében találhatók, az újszövetségi beteljesülés megfogalmazásában szerepelnek. Keresztelő Jánosról például úgy jövendöl, hogy majd készíti annak útját, aki "nagyobb énnálam" (1Nefi 10:8 / Lk 3:16), "én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam" (1Nefi 10:8 / Jn 1:27). Hasonlóképpen "lesz egy akol és egy pásztor" (1Nefi 22:25 / Jn 10:16) és "egy a hitük, egyformán meg lettek keresztelve" (Móziás 18:21 / Ef 4:5). Ugyanígy Alma élete és szolgálata az ószövetségi korban Pál apostol életének képzelt másolata. Ajkát tipikus páli megfogalmazások hagyják el: "hit, reménység és jószívűség" (Alma 7:24 / 1Kor 13:13), "Krisztus megváltó hatalma" (Alma 15:6 / Róm 1:16), "istentelenül ... élik világukat" (Alma 41:11 / Ef 2:21) stb.

Ellentmondások a Bibliának

A Mormon Könyvében hívők ezeket az anakronizmusokat úgy próbálták megmagyarázni, hogy a fordítás során, amikor egy-egy mondat elég közel állt az angol Bibliához, Smith egyszerűen az ismert bibliai mondatot írta le. Ez a magyarázat azonban ott sántít, hogy nem csupán az újszövetségi kijelentéseket használta, hanem sok esetben az Ószövetség újszövetségi magyarázatát is átvette, sőt kibővítette.

Így például Melkizedeknek, mint az Isten Fia előképének újszövetségi magyarázatát átvette és a Mormon Könyvének ószövetségi részébe egy egész papi rendre kiterjesztette: "Fiának a rendje szerint". Magyarázattal is ellátja, hogy Melkizedeket miért hívták az "igazság királyának", "a béke hercegének" (Alma 13. rész, vö. Zsid 7:2). Így az Újszövetség anyaga a Mormon Könyvének szerves részévé vált. Az Újszövetségnek nem csupán egy-egy mondatát, hanem a fogalmait emelték át a Mormon Könyve ószövetségi részébe, így nem a tanítás fokozatos kibontakozásával találkozunk, mint a Bibliában. A kereszténység Amerikában már Bábel tornyának az építésekor ismert és kialakult volt ...

A fentieken túl a Mormon Könyve egyszer-egyszer melléfog a bibliai anyag használatakor. Hibásan utal Mózes saját szavaiként (1Nefi 22:20) Péter parafrázisára Mózes szavairól (ApCsel 3:22k). Így Pétert száz évvel Péter szavainak elhangzása és az Apostolok Cselekedeteinek megírása előtt idézi. Ugyanígy Mal 3:19 szavai jelennek meg 1Nefi 22:15-ben, több mint száz évvel azelőtt, hogy Malakiás leírta volna őket.

Marquardt tanulmányának második részében felhívja a figyelmet a Mormon Könyvébe illesztett kortárs anyagra. Az új-angliai patriótizmus és a Smith otthona körül 1827-ben fellángolt szabadkőműves-ellenesség is tükröződik benne.

Még többet mondanak azonban a Smith életéből a könyvbe beleírt események. Martin Harris látogatása a new yorki tudósokhoz (Smith fordítói képességeinek az ellenőrzésére) visszaköszön a könyvben, de csak miután Martin visszatért. Smith még magáról is közölt egy "próféciát", mint nagy látnokról, aki kiadja a mormon iratokat (2Nefi 3:11-15). Milyen könnyű a már megtörtént eseményről "prófétálni"!

A szövetségek összezavarása

Az egész Mormon Könyvében talán az a legkárosabb, ahogyan a régi és az új szövetséget összekeveri. Hangsúlyozza, hogy Krisztus eljövetele előtt a hívők megtartották Mózes törvényét (2Nefi 5:10, 25:23,25,30, Alma 30:3), de egyházakat is alapítottak, tanították és gyakorolták a keresztény keresztséget, járatosak voltak az Újszövetség tanításaiban és eseményeiben (pl. 2Nefi 9:23, Móziás 18:17). A teológiai témák fokozatos kibontakozása, ami a Bibliában annyira nyilvánvaló, a Mormon Könyvéből teljesen hiányzik. A Bibliában a régi szövetség véget ér, hogy helyet adjon az újnak (Zsid 10:9). A Mormon Könyve összezavarja az isteni rendet, összekeveri a szövetségeket és rendeltetésüket. A könyv mindehhez olyan protestáns ébredési nyelvezetet és eszméket is társít, amelyek Smith idejében voltak általánosak. Mindez azt eredményezi, hogy a Mormon Könyve "simábbnak" tűnik a Bibliánál azok számára, akik kevéssé ismerik a Szentírás Istenét.

Az alapos vizsgálat azonban feltárja, hogy az a könyv, amelynek a teológiáját a Mormon Egyház nagymértékben félretette, valójában a Smith-korabeli amerikai fantázia terméke. A Bibliából nagyban átvett részei, kortárs anyaga, a King James fordítás nyelvének utánzása mind azt szolgálta, hogy erőteljes felhívás legyen kora templomlátogatóihoz. Gondos vizsgálata azonban világosan mutatja, hogy semmilyen értelemben nem tekinthető Isten hiteles kinyilatkoztatásának.
 



* A dokumentáció és további információ megszerez-hető az IRR-től.

** H. Michael Marquardt, Literary Dependence in the Book of Mormon: Two Studies (IRR), az interneten elérhető itt: www.irr.org/marquardtbomla.html vagy könyv alakban megrendelhető az IRR-től.
 



További információ:

Apológia Kutatóközpont
H-1576 Budapest, Pf. 22
www.apologia.hu